Szabolcs-Szatmár-Bereg: a kezdeményező megye

2019. június 26 – A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete volt a fő ötletgazdája a jégkármérséklő-rendszernek és az öntözésfejlesztésnek is. Rácz Imre megyei elnök többek között a közfoglalkoztatás és a gyümölcsfeldolgozás helyzetét is jobbítaná.

A NAK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete a közel ötvenezres tagságával a NAK legnépesebb területi egysége. Ahogy Rácz Imre megyei elnök fogalmazott, létszámuknál fogva egyfajta „lakmuszpapírt” is jelentenek: egy-egy problémát sokszor itt éreznek meg, tapasztalnak meg először, majd ugyanezt – rövidebb-hosszabb idő elteltével – az ország más pontján is észlelik a gazdák.
De a szervezet kezdeményezőkészsége is elismerésre méltó. Például itt merült fel, hogy az évente rendre jelentős károkat okozó jégeső ellen országos szinten is védekezni kellene, és ebben a kamara vezető szerepet vállalhatna. Az ötlet néhány év alatt beérett: 2018. május 1-én elindult a „kamarai köznyelvben” csak JÉGER-nek nevezett országos jégkármérséklő-rendszer, amely már az első működési esztendejében is komoly értékeket óvott meg. Ugyancsak Szabolcsban vetették fel, hogy az öntözéssel is kellene kezdeni valamit.
– Még 2013-ban kezdeményeztük Hajdú-Bihar megyével együtt, hogy hozzunk létre egy közös, az öntözésfejlesztéssel foglalkozó munkacsoportot. Mára eljutottunk odáig, hogy országos, kormányszinten elhatározott és kezelt ügy lett belőle – jegyezte meg Rácz Imre. – Hogy miért mi léptünk? A két megye határán van az általunk csak „vízválasztónak” nevezett magasabb fekvésű vidék, ahonnan indulva a kevés számú természetes vízfolyásunk is vagy északi vagy déli irányban elfolyik. Ebben a térségben nincs természetes nyílt vízfelület, amiből könnyen lehetne öntözéshez vizet kivenni. 1935 után belvízelvezető csatornákat alakítottak ki, hogy a mélyfekvésű területekről az ott megálló vizeket elvezessék, ám ezek mára jobbára a vízhiány miatt kihasználatlanokká váltak; ezért azt gondoltuk, öntözővizek szállítására viszont alkalmassá tehetők. Ráadásul az itteni természeti adottságok miatt a homokos talaj a jellemző, ami két-három fokkal melegebbé is válik más talajokhoz képest, vagyis szüksége lenne a vízpótlásra. Ezen adottságok miatt a klímaváltozás hatásai itt hangsúlyosabban jelentkeznek, és ugye a vízhiány ennek egyik következménye…
Némi félreértés után az említett, meglévő szabolcsi vizilétesítmények is felkerültek a fejlesztendő művek országos listájára. Rácz Imre szerint ezekkel a tavasszal mostanában egyre inkább jelentkező talajbeli vízhiányt is meg lehetne előzni. Mégpedig úgy, hogy egy zsiliprendszer segítségével a téli csapadékot vissza lehetne tartani, és beengedni a talajba. Szerinte ezzel az aszályos időszak kezdetét akár két hónappal is ki lehetne tolni.


A megyei elnök szerint nagyon fontos lenne, hogy ne csak a meglévő infrastruktúrát tegyék rendbe, hanem az öntözés lehetőségét ott is teremtsék meg, ahol az eddig hiányzott. Úgy vélte, egy országos alap-infrastruktúra kialakítása volna kívánatos. Mert, ha nem kínálják fel az öntözést, mint opciót akár a szabolcsi, akár más gazdálkodók számára, akkor szerinte előbb vagy utóbb felhagynak a mezőgazdasággal és máshol, más munka után néznek.
Ahogy fogalmazott, a veszély nagyon is akut, szerinte a „huszonnegyedik órában vagyunk”. Mint érzékeltette: Szabolcsban tíz év alatt 55 százalékkal csökkent az uborkatermesztés mondta, és uborka mellett a dohányt és almát feldolgozó hazai üzemek is szinte eltűntek. Úgy vélte, a kamarának szerepet kellene vállalnia a hazai feldolgozóipar újraélesztésében. Mert ennek a helyben maradás, a helyben való – piaci igények szerinti termelés – lenne az egyik pozitív következménye.
Ha már munkavégzés… Rácz Imre szerint komoly problémát okoztak a piaci alapon működő mezőgazdasági vállalkozásoknak azok az önkormányzatok, amelyek a közfoglalkoztatottak bevonásával elkezdtek mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozni. Mint mondta, a gond az, hogy az önkormányzatoknak más a céljuk: az uborka, paprika, paradicsom stb. értékesítéséből származó forintokkal költségvetési lyukakat „tömködnek” be. Hozzátette, például a termelő által 150 forintért előállított uborkát a helyhatóság 80 forintért adta el, de számára ez is jó volt, mert a vetőmagot és a többi, termesztéshez szükséges alapanyagot az államtól ingyen kapta. A megmaradt felesleget pedig akár ingyen is odaadták a települési lakóknak. Így aztán a valódi kereslet-kínálati elven működő vállalkozások kikalkulált árait – ha nem is szándékosan, de – alaposan letörték, komoly bevételkiesést okozva nekik.
És a munkát az önkormányzatok „olcsó munkaerővel”, a közfoglalkoztatottakkal végeztetik el. Rácz Imre szerint egy másik gond is fakad ebből: a kézimunkaigényes betakarítások idején lenne igény ezekre az emberekre, de sajnos az jellemző, hogy a helyhatóságok a mezőgazdasági közmunkáikban is azokra a megbízható, jó munkát végző, és egyáltalán dolgozni hajlandó emberekre számíthatnak, akik a gazdáknál az értékes, minőségi áruval is megfelelően tudnának bánni, nem pedig selejtet termelnének. Ezt a patthelyzetet is szükséges lenne valahogy feloldani.
Az alkalmas munkaerők versenyszférába való átirányításával elég régen foglalkozik a megyei kamarai szervezet, így néhány megvalósult jogszabályi módosítást pozitív eredményként tudnak bemutatni a cégvezetőknek és gazdálkodóknak a folyamatban lévő, a kormányhivatal illetékeseivel együttműködésben tartott fórumsorozaton.A „büszkeségek” közé sorolta még Rácz Imre az öntözésfejlesztésbeli és a jégkármérséklésbeli tetteiket is. Tervből is van bőven. Például elérné(k) azt, hogy uniós vidékfejlesztési támogatást kaphasson a jövőben az is, aki a jónál rosszabb minőségű víztesten gazdálkodik. Elősegítené(k) a generációváltást is a kisebb gazdaságok megtartásával, azok jövedelmezőségének javításával – Rácz Imre szerint egyáltalán nem jó ugyanis, hogy a nagygazdaságok előszeretettel vásárolják fel a tönkrementő kisebbeket, illetve azok területeit –, és azt is, hogy a jelenleg dohányt termelők helyzetét rendezzék.
Felvetettük a kamara megyei elnökének: mivel lenne elégedett a megyebemutató sorozat első, egy-másfél éves szakaszának lezárulta után, a következő kezdetén, az újbóli nyíregyházi látogatáskor?
Mint mondta, például azzal, hogy amennyiben a dohánytermelést nem támogatják tovább hazai költségvetési forrásból, akkor sikerült rávenni a termelőket, hogy más kultúrákkal (esetleg paradicsommal is) folytassák tevékenységüket. Aztán azzal is, hogy sikerült rendben tenni a mezőgazdasági célú közfoglalkoztatást, és minél több embert áttereltek a versenyszférába. Továbbá azzal is, hogy értelmet adtak a gyümölcstermelésnek a termelői tulajdonú feldolgozó üzembe helyezésével, és van biztos piacuk a gyümölcsöknek, illetve a feldolgozott termékeknek…

Raffai Ferenc

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink