Takarónövényezés okosan – lépésről lépésre

2020. október 19. – A takarónövények alkalmazásának gyakorlata majdnem olyan összetett, mint egy-egy fő növényünk termesztéstechnológiája. Szerencsére mind a műveletek sorrendje, mind a megfelelő fajok kiválasztása terén rendelkezünk már elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy ne kelljen a vakszerencsére bíznunk a hasznos és könnyen kezelhető zöldítés megvalósítását.

1. lépés: Milyen növény elé takarónövényezünk?
A takarónövények kiválasztásakor a legfontosabb faktor a következő fő növényünk, hiszen (1) a közös betegségek, kártevők, tehát a növényvédelem, továbbá (2) a tápanyagtervezés és (3) a munkaszervezés kérdéseire is választ ad a vetésforgónk. Magas nitrogénigényű kultúra – pl. kukorica – elé érdemes pillangós komponenst vetni, a keresztesvirágú fő növényekkel teletűzdelt vetésforgó esetén pedig kerülendőek a keresztesvirágú takarónövények.
2. lépés: Mi a célunk a takarónövénnyel?
Mindenki a saját területének doktora: az évek vagy évtizedek óta az adott helyen termelő gazda pontosan tudja, hogy mik a terület problémái. Céljaink lehetnek az erózióvédelem, a nitrogénkötés, a tápanyagok feltárása, a talajélet serkentése vagy a gyomelnyomás. Érdemes egy vagy két célt kiválasztani ezek közül.
3. lépés: Milyen keverékre van szükségünk?
Az 1. és 2. lépés alapján már el tudjuk dönteni, hogy mely komponenseket keressük. A nitrogénkötés egyértelműen pillangós összetevőket igényel; a talajlazításban a keresztesvirágúak jeleskednek; a hasznos talajlakók, pl. a mikorrhizák a nitrogénkötők mellett a lent, a facéliát és a fűféléket kedvelik; a gyomelnyomáshoz gyorsan csírázó és növő fajok kellenek a keverékünkbe.
4. lépés: Lekerült a fő növény – jöhet a talajművelés
A helyes talajművelés megválasztása és szakszerű elvégzése vízválasztó a siker szempontjából. A pontos műveletsor összeállítása az alábbiaktól függ:
• az aratás során a kombájn munkája,
• mennyire tömörödött a terület,
• mikor vetjük a takarónövény-keverékünket,
• mit kezdünk a szalmával.
A talajművelésben törekedjünk a legkevesebb bolygatásra és a legkisebb talajtaposására.
5. lépés: A takarónövény nem fog kikelni a zsákban – vessük el!
A takarónövényekhez gabonavetőgépet javaslunk. A kritérium márkától függetlenül ugyanaz: megfelelő magároknyitás, mélységtartás, a magárok lezárására, a különböző méretű magfrakciók kiadagolása és a minél kisebb talajbolygatás. A vetésidő tekintetében válasszuk szét élesen a nyári keverékeket (pl. szudánifű, indiai köles, silócirok, sziki kender) és az őszi-téli mixeket. Előbbiek az őszi kalászosok vagy repce betakarítása után akár órákon belül elvethetőek, míg utóbbiaknak az augusztus második felét javasoljuk vetésre.
6. lépés: Tápanyag-utánpótlás
A talajvizsgálati eredményektől és az előző fő növény hozameredményétől függően javasoljuk 20-30 kg/ha nitrogén hatóanyag kijuttatását a takarónövény alá. A jobb tápanyag-ellátottságnak köszönhetően nagyobb zöldtömeg és gyökértömeg fejlődik, amely végső soron hatékonyabb gyomelnyomást és talajlazítást eredményez.
7. Megsemmisítés
A takarónövények megsemmisítésének módja lehet a kifagyás, a szárzúzás/hengerezés, a bedolgozás és a gyomirtás. A kifagyáshoz a melegkedvelő fajok esetén nem szükségesek mínusz fokok, e növények már 2-3 Celsius fok esetén elpusztulnak. Az őszi keverékek alkotói általában 3-4 egymást követő, -10 fokos éjszaka esetén fagynak el. A gyomirtó szerek közül a glifozát mellett a hormontartalmú készítményeket alkalmazhatjuk. Ahogy a fő növények gyomirtásánál, úgy itt is vegyük figyelembe a hatásmechanizmus ideális körülményeit, valamint az ahhoz szükséges időt. Tavaszi vetésű növény esetén javasolt a takarónövény állományt 2-3 héttel a vetés előtt megsemmisíteni, hogy beinduljon a lebomlás és elinduljon a másodvetés által felvett tápanyagok feltáródása (ez jellemzően 10 hetet vesz igénybe, és a 4-6. héttől válik intenzívebbé). (Molnár Tamás – Diriczi Zsombor/talajreform.hu)

Kövess minket Facebookon is.